2014. augusztus 13., szerda

Sizzle Starr és Kelly Rnr interjú

Vuk: Sziasztok! Először meséljetek magatokról egy kicsit! Honnét jöttetek?


Sizzle Starr: Budapesten zenélünk két éve, egy sajátszámos formációban. Fél éve bekerültünk a Reckless Roses nevű Gn'R tribute zenekarba, ahonnan ki kellett lépnünk.

Vuk: Mikor ismertétek meg a rock and roll stílust? Hogyan?


Sizzle Starr: Gyerekkorunkban, kaptunk egy magnót karácsonyra és hozzá lemezeket (Led Zeppelin, Jimi Hendrix stb).

Kelly Rnr: 16 voltam, amikor az MTV leadta a Guns Sweet Child videót. Miután összeszedtem az államat soha többé nem hallgattam semmit csak Rock n Rollt.

Vuk: Később mennyire kedveltétek meg a glam metált? Melyik volt az első glam banda, amit igazán szeretettek?


Sizzle Starr: A Mötley Crüe volt az, ami megfogott először. Én jónak tartom, hogy feloszlanak, 94' óta nem dobtak ki egy érdemi lemezt. Mondjuk azelőtt sem sokat, csak gyerek fejjel másnak tűnt, de a 94' a best.

Kelly Rnr: Azt hiszem engem is.

Vuk: Melyikőtök milyen hangszeren játszik, és miért pont azt választotta?


Kelly Rnr: Sizzle dobol, mert segg hülye minden máshoz. Na, jó nem, egész jól gitározik. Na, szóval! Sizzle veri a dobokat, én meg a Lead Guitarist szerepében tombolok, a választás véletlenre sikerült. Elmentünk egy próbára, úgy, hogy azelőtt még csak nem is láttunk hangszert. Elvileg doboltam volna, de jött egy srác, aki szintén azt akart, így nekem maradt a gitár. Így utólag rohadtul örülök, hogy ott volt az a srác.

Sizzle Starr: Én alapból gitáros voltam, csak kirúgtuk a dobost és kellett egy másik.

Vuk: Meséljetek az első bandátokról!


Sizzle Starr: Ez a saját számos az első közös zenekarunk. De előtte volt egy Jackahammer nevű formáció, amivel Gn'R, Mötley, Skid Row, AC/DC dalokat játszottunk. Utána a Crazy Erotixx nevű glam zenekar következett, ami saját számosnak indult, fel is vettünk egy számos demót, de ennyi. A Sok tehetséges zenész miatt vége lett, amit nem bánok! Debrecenben bekerültem a No More Shelter nevű stoner zenekarba, aminek a lemez meg is jelent Amerikában, igaz a lemezen nem játszom de pár dalt együtt írtunk rá. Ezek után Kelly barátom keresett meg a saját számos ötletével, amire hétig nem is válaszoltam, aztán meghallgattam a demókat... két hét múlva pesten próbáltunk együtt.

Kelly Rnr: Tanuló, de annál őszintébb… hát azt hiszem punk volt, Védőoltásnak hívták, jó 8-9 éve. A dalszerző srác az óta összehozta a Helo Zep-et. Volt 1-2 zenekar, Dirty Crime-Rocket Queen (ugyan az a 2), Mon Chérie, de a lényeg hogy valamiféle alkotás - és ez alatt nem a sima zenélésre gondolok - mindkettőnknél ezzel a zenekarral indult el.

Vuk: Meséljetek a Reckless Rosesról!


Kelly Rnr: Jó zenekar volt, legalábbis amíg benne voltam annak tartottam. De lehetett volna sokkal jobb, és ez nem került volna nagy áldozatokba.

Sizzle Starr: Januárban kerültünk be, aztán most távoznunk kellett, amit kicsit bántam, de most már nem bántam meg, hogy így alakult.

Vuk: Miért távoztatok?


Sizzle Starr: A mai napig nem tudjuk az okokat, csak ostobábbnál ostobább kifogásokat kaptunk, de nem bánom, nem szeretem a hakni királyokat....van olyan a zenekarban, aki a zenekar előtt nem is ismerte a Gn'R-t.

Kelly Rnr: Igazából elméletileg feloszlott a zenekar. Mondjuk gyakorlatilag, már amikor ezt hallottuk akkor tudtuk, hogy nem oszlik sehova, legfőképpen nem fel. Lényegében volt pár jó pár rossz élményünk, nyomtunk pár jó koncertet és ennyi.

Sizzle Starr: Persze, de tovább koncerteznek az utódainkkal. Nekem pl elődöm/utódom az ült a helyemre, akit kirúgtak előttem.

Vuk: Ha már konfliktus. Sizzle múltkor reklamált a Sidd interjú miatt. Ez esetleg valami személyes ellentét?


Sizzle Starr: Azért, mert nem tudom, egy ilyen ember mire veri magát, amikor énekelni nem tud. Persze, aki azt hiszi, hogy igen az *****! Saját tapasztalatból tudom, hogy nem érdekli sajnos az embereket, hogy hogyan énekelsz, csak öltözz be Axl-nek. Nem tudom, miért reklámozzák ennyire ezt az embert. Most lehet mondani, hogy csináld jobban! Tudom magamról, hogy nem tudok énekelni, és nem is akarok! Ezért neki sem kellene erőltetni.

Vuk: Ti milyennek látjátok az itthoni glam helyzetét?


Sizzle Starr: Átfordult a ló másik oldalára! A pózrekedés lett divat, nem a zene. Fontosabb a szemfestés meg a tupír, mint a zeneiség. Sajnos az a lényeg, hogy hogyan nézel ki! A másik oldalról meg itthon a glam mindig emó, meg buzis lesz.

2014. június 27., péntek

Sziasztok!

Az adminok között, én vagyok a kakukktojás. Hogy miért is? Mert nem vagyok glam. Egy cseppet
sem. Persze, van egy-két zenekar, aminek bejönnek a dalai, de ennyi. Egyszerűen csak belecsöppentem a dologba és, ha már itt vagyok, igyekszem a legjobb tudásom és tapasztalataim szerint segíteni. Admintársaim munkáját, valamint a csoport előremenetelét; - mindezt szépen, csendben, a háttérből. Az általam kedvelt zenekarok: Alice Cooper, Bon Jovi, Gorky Park, Hell n' Diesel.

2014. június 22., vasárnap

Rock'n'roll életút - interjú Siddel, készítette: Roxxygang

Mesélj arról kérlek, hogyan milyen módon, mikor ismerkedtél meg a rockzenével. Mik voltak az első igazán kedvenc bandáid? Rögtön a glam/rocknroll stílus fogott meg?

Nos, a zene egész korán jött. Fateromék elbeszélése szerint már a rácsos kiságyban ugráltam, ha bármilyen zene szólt a háttérben, ami elég gyakori dolog volt, mert apám szintén nagy zenebolond volt. Mindig szólt valami muzsika – szerencsére viszonylag jó ízléssel rendelkezett, így az 1-2 éves koromban aktuális slágerek (ABBA, Boney M.) mellett rengeteg country-t is hallgatott (Johnny Cash, Kris Kristofferson, stb.), így szinte nulla perces koromtól kezdve magamba szívtam a dallamokat. Mint mondtam, mindig imádtam a zenét, és miután kezdett kialakulni az ízlésem, már szelektáltam is.
Az első nagy mánia a Queen volt, és ez a mai napig maradt is. Mindent megszereztem a Queen-től, egész napokat tudtam eltölteni a szobámban egy-egy albumukat hallgatva, énekelve a dalaikat. Nyilván kívülről ez másképp lehetett, de nekem a fejemben akkor pont úgy hallatszott, mintha legalább úgy énekelnék, mint a Freddie Mercury… Ez általános suli elején volt, és igazából az első kedvencem (igazán kedvencem) a Queen lett… ami, lássuk be, nem rossz kezdet. Természetesen rengeteg popzenét is szerettem, bírtam a Pet Shop Boys-t, Michael Jackson-t… ezek egyébként rendkívül jó produkciók voltak, Jacko éneklés szempontjából mai napig az abszolút felső szint.
A hajbanda korszakban még kicsi voltam, asszem’ kb. úgy 9-10 voltam, mikor kijött az Appetite, és elsőre nem tetszett… és pont ez a helyzet, hogy ha őszinte akarok lenni, lekéstem a hajbanda korszakot, mert az akkori felsősök már bírták a GN’R-t, meg a Metallica-t (amit később én is mániákusan szeretni kezdtem), de nekem ez akkor nem mondott semmit… most komolyan, mit mond az Every Rose Has Its Thorn egy 12
éves kissrácnak? Semmit… ellenben a Europe-tól a Final Countdown-t imádtam, semmi mást sem hallgattam egy évig, csak azt a lemezt oda-vissza… Igen, akkor voltam 10 körül.
Később ráálltam a Metallica, Anthrax, Faith No More, Sepultura vonalra, és metálfej lettem tinédzser koromra, ekkor kezdtem gitározni, és oda-vissza tanultam a Metallica-dalokat. Az úgynevezett hajbandákon mindig röhögtem, legalábbis akkor… mert később azért rájöttem, hogy nem a kinézetük alapján kell megítélni ezeket a zenészeket, és hirtelen nagyon beütött nekem a Skid Row, majd a GN’R gimiben. Sebastian Bach miatt lettem végül énekes. Tele voltam poszterekkel… az összes haverom cikizett, hogy ki ez a csaj a falamon. Én pedig mondtam, hogy történetesen a világ legjobb énekese, és hogy én is így fogom tolni egyszer.
Aztán a Guns… teljesen megőrültem az Illusion albumokért. Az a zeneiség, az az image… Axl Rose szövegei rettenetesen sokat jelentettek nekem. A csávó hangja… az a sokszínűség, az a tónus számomra mindent megváltoztatott. Éjszakákon át tudtam nézni a koncertvideókat, a klipeket… De akkor már nem volt divatos – és ez nekem nagyon fontos volt. Végülis ki a f.sz akarja azokat a bandákat hallgatni, amiket az összes többi, béna osztálytársa? Nem? Na, és ez már a Nirvana-korszak volt, mert én akkor voltam 14-15, és az teljesen nem tetszett, mert akkor meg az lett divat… Később azt is megszerettem, de nálam ez alapszabály volt: soha nem hallgatni/tenni semmit, ami épp’ divatos!:)

2014. május 31., szombat

Steel Panther: All You Can Eat kritika

Írta: Sixx

Tudom, tudom …mért pont ezzel a lemezzel kell kezdenem amatőr kritikusi pályámat? A válasz egyszerű. Két magyarázatom is van: az egyik, hogy nagy kedvencem ez a zenekar, a másik meg az, hogy ez az egyik legfrissebb anyag a glam színtéren .
Ez a lemez feladta a leckét …
Kezdjük: Az első szám a Pussywhipped némi Metallicás introval kezdi az albumot, majd elindul az a tekerés amit ettől a zenekartól megszoktunk. Majd az első klip nóta a Party like tomorrow is the end of the world követi. Majd a Gloryhole, ami szintén klip nóta. A lemez eddig bulis, pörgős, laza és persze kellően perverz. Pontosan azok az elemek alkotják, ami Steel Panther lényegi részét adják (mármint zenét tekintve). Majd a Bukkake Tearsnél átmegy dallamos hard rockba, ami talán annyira nem is szokatlan, viszont meglepő. A Gangban at the old folks home feszes tempója és lazasága ellenére is marad a hard rock. Innentől ez dominál, heavy metalos díszítésekkel. Észrevehető egyébkén  ,hogy Satchel sokkal szabadabbra engedi a gitár témáinak a pórázát, ami miatt a lemez nem zúz viszont húz, elég rendesen. Az egyik legnagyobb kedvencem a lemezről a B.V.S és Isten látja lelkem, nekem a Born to be wild ugrott be. De ezt nem rovom fel mert nem hiba, csupán észrevétel. Szerintem ez a szám a lemez csúcspontja, ez sem tipikus heavy metal szám, de laza pörgős és bulis, le sem tagadhatná a Steel Panther. Itt Satchel kiváló gitár játéka, főleg a szólóra gondolok itt. Majd már csak három tétel maradt hátra amik viszont tényleg nem nagyon fogják meg az ember fantáziáját. A You ’re beautiful, az If i was the king és a She ’s on the rag. Utóbbi az egyik legjobb nóta arra, hogy  lezárja ezt a lemezt, bár én a The Burden  of being wonderful-t jobban el tudtam volna képzelni.
És most jöhet az értékelés.
Ez a lemez jó. A Steel Panther most hard rockosra vette a formát, bár  heavy metalt  ígértek. Vannak rajta király számok, de sajnos nem annyi mint eddig . Volt aki az oldalon azt írta, hogy  nem fogták meg a számok és, hogy a Gloryhole-al kissé elvették a sulykot. Igazat kell neki is adni. Az album ha szabad mondanom amolyan kísérletezősre sikerült. Dallamosabbra, lazábbra. Most nem a zúzásé volt a főszerep hanem a lazaságé és a laza gitár témáké. Ez nem baj, sőt! Csak most van egy csapat rajongó, aki nem nagyon tudja ezt a lemezt hova tenni. Bátran kijelentem, hogy ez a csapat első megosztó albuma. Újítani próbáltak a zenéjükön és ha annyira nem is látszik, akkor javaslom, hogy hallgasd meg The Burden of being wonderful-t, mert a lemez igazi szándéka szerintem abban látszik igazán. Vissza kell térnünk viszont arra, hogy túlzásba estek  a videoklippekel és a szövegek néhány részével. Ami egy fanthernek nem nagy csalódás, hiszen tudja, hogy mit várjon ettől a bandától. De félő viszont, hog  ez lehet majd a banda gyenge pontja. A ”túlzások”. Mert eddig a lemezig, sőt még ezen a lemezen is megvan az a bizonyos egyensúly, ami elválasztja a ”komoly zenélést” a bohóckodástól .Magyarán szólva nem lenne túl jó, ha klipek - úgymond -mondanivalója és a szövegek a zene rovására mennének. Én ezt a lemezt is megfogom kedvelni, ha nem azért mert zúz, akkor majd másért.
Elnézést kérek minden olvasótól ha összevisszaságnak tűnnek a gondolataim. Remélem majd belejövök hamar és ennél sokkal talpra esettebb véleményeket kaptok. De addig is remélem, hogy ez sem teljesen hülyeség szerintetek . 
Long live Rock and Roll! Long live Steel fuckin’ Panther! 
10/7

2014. május 25., vasárnap

Roxxygang

Sziasztok!


Általános sulis koromtól fogva rock fanatikus vagyok, különösen a Glam/Sleaze számomra „A StíluS”. Anno voltam bandában, szerveztem bulikat, készítettem fanzine-t. (Később érkezőknek: ez egy nyomtatott formátumú ,rendszeresen megjelenő újság!) Ezt csinálom most is, csak ugyebár modern felfogásban, online formában. ( Jelenleg is tagja vagyok egy hazai rock webzine-nak).
Kedvenceimet meg sem próbálom felsorolni, két örök kedvenc : Guns ’n ’ Roses és a  Mötley Crüe. Célom itt ezen az oldalon bemutatni a hazai Glam scena-t (leginkább interjúk, riportok formájában), mert igenis voltak/vannak jó zenekarok ebben a stílusban Magyarországon.

(Beut) Lora

Sziasztok!


Ha hiszitek ha nem nagyon sokáig nem szerettem a zenét. Adam Lambert volt az,  aki megszeretett velem. Nagyon sok dolgot megtanított az élettel kapcsolatban, a személyiségem nagy részét neki köszönhetem. Adamben is van egy enyhe glames vonulat. Mikor kezdtem elváln egy kicsit az énekestől belecsöppen a rock bámulatos világába, miatta a glam volt az, amit megszerettem és megkedveltem. Azóta nem "glambert"-nek mondom magam, hanem glammer-nek.
Mikor megismertem Vukot engem is elkapott az amit képvisel. A glamnek a magyarok között is élnie kell!
nem lenne olyan ember, aki ezért harcol a stílus halálra lenne ítélve.
Én szereztem a blogot, én töltöm majd fel a cikkeket, interjúkat, kritikákat stb, a bejegyzés végén pedig mindig megtaláljátok majd, hogy az adott ki írta. A jövőben operatőr vagy rendező szeretnék lenni, amiben nagyon sokat segít az iskolám, ahol megtanítják a filmezés apró kis rejtelmeit. Videoklippeket szeretnék majd csinálni magyar glam bandákkal, ezzel is népszerűsíteni a stílust, hiszen minél többen vagyunk annál jobb, nem igaz?

2014. május 12., hétfő

Sixx

Sziasztok !

Nagyjából négy éve vagyok a rock és metal szerelmese és ez már így is marad, míg a halál el nem választ.
Egy éve vagyok viszont intenzív glam függő és fanatikus Mötley rajongó . A nagy változást az életembe a Mötley Crüe Decade of decadence albuma hozta és a könyvük, a Dirt. Azóta ők a legnagyobb rockbanda számomra és Nikki Sixx is a legnagyobb mester kategóriát erősíti nálam. Talán ő volt rám a legnagyobb hatással . Sőt, biztos !
Mikor megismertem Vukot egyből jóba lettünk és nagyon jól esett, hogy egyből rám gondolt ország hódító terveinek megvalósításában egyik szárnysegédként. Szóval beálltam én is a csatasorba, a szent célért! 
Szóval előre magyar glammerek! Itt az ideje, hogy megismerjenek minket !