2014. május 31., szombat

Steel Panther: All You Can Eat kritika

Írta: Sixx

Tudom, tudom …mért pont ezzel a lemezzel kell kezdenem amatőr kritikusi pályámat? A válasz egyszerű. Két magyarázatom is van: az egyik, hogy nagy kedvencem ez a zenekar, a másik meg az, hogy ez az egyik legfrissebb anyag a glam színtéren .
Ez a lemez feladta a leckét …
Kezdjük: Az első szám a Pussywhipped némi Metallicás introval kezdi az albumot, majd elindul az a tekerés amit ettől a zenekartól megszoktunk. Majd az első klip nóta a Party like tomorrow is the end of the world követi. Majd a Gloryhole, ami szintén klip nóta. A lemez eddig bulis, pörgős, laza és persze kellően perverz. Pontosan azok az elemek alkotják, ami Steel Panther lényegi részét adják (mármint zenét tekintve). Majd a Bukkake Tearsnél átmegy dallamos hard rockba, ami talán annyira nem is szokatlan, viszont meglepő. A Gangban at the old folks home feszes tempója és lazasága ellenére is marad a hard rock. Innentől ez dominál, heavy metalos díszítésekkel. Észrevehető egyébkén  ,hogy Satchel sokkal szabadabbra engedi a gitár témáinak a pórázát, ami miatt a lemez nem zúz viszont húz, elég rendesen. Az egyik legnagyobb kedvencem a lemezről a B.V.S és Isten látja lelkem, nekem a Born to be wild ugrott be. De ezt nem rovom fel mert nem hiba, csupán észrevétel. Szerintem ez a szám a lemez csúcspontja, ez sem tipikus heavy metal szám, de laza pörgős és bulis, le sem tagadhatná a Steel Panther. Itt Satchel kiváló gitár játéka, főleg a szólóra gondolok itt. Majd már csak három tétel maradt hátra amik viszont tényleg nem nagyon fogják meg az ember fantáziáját. A You ’re beautiful, az If i was the king és a She ’s on the rag. Utóbbi az egyik legjobb nóta arra, hogy  lezárja ezt a lemezt, bár én a The Burden  of being wonderful-t jobban el tudtam volna képzelni.
És most jöhet az értékelés.
Ez a lemez jó. A Steel Panther most hard rockosra vette a formát, bár  heavy metalt  ígértek. Vannak rajta király számok, de sajnos nem annyi mint eddig . Volt aki az oldalon azt írta, hogy  nem fogták meg a számok és, hogy a Gloryhole-al kissé elvették a sulykot. Igazat kell neki is adni. Az album ha szabad mondanom amolyan kísérletezősre sikerült. Dallamosabbra, lazábbra. Most nem a zúzásé volt a főszerep hanem a lazaságé és a laza gitár témáké. Ez nem baj, sőt! Csak most van egy csapat rajongó, aki nem nagyon tudja ezt a lemezt hova tenni. Bátran kijelentem, hogy ez a csapat első megosztó albuma. Újítani próbáltak a zenéjükön és ha annyira nem is látszik, akkor javaslom, hogy hallgasd meg The Burden of being wonderful-t, mert a lemez igazi szándéka szerintem abban látszik igazán. Vissza kell térnünk viszont arra, hogy túlzásba estek  a videoklippekel és a szövegek néhány részével. Ami egy fanthernek nem nagy csalódás, hiszen tudja, hogy mit várjon ettől a bandától. De félő viszont, hog  ez lehet majd a banda gyenge pontja. A ”túlzások”. Mert eddig a lemezig, sőt még ezen a lemezen is megvan az a bizonyos egyensúly, ami elválasztja a ”komoly zenélést” a bohóckodástól .Magyarán szólva nem lenne túl jó, ha klipek - úgymond -mondanivalója és a szövegek a zene rovására mennének. Én ezt a lemezt is megfogom kedvelni, ha nem azért mert zúz, akkor majd másért.
Elnézést kérek minden olvasótól ha összevisszaságnak tűnnek a gondolataim. Remélem majd belejövök hamar és ennél sokkal talpra esettebb véleményeket kaptok. De addig is remélem, hogy ez sem teljesen hülyeség szerintetek . 
Long live Rock and Roll! Long live Steel fuckin’ Panther! 
10/7

2014. május 25., vasárnap

Roxxygang

Sziasztok!


Általános sulis koromtól fogva rock fanatikus vagyok, különösen a Glam/Sleaze számomra „A StíluS”. Anno voltam bandában, szerveztem bulikat, készítettem fanzine-t. (Később érkezőknek: ez egy nyomtatott formátumú ,rendszeresen megjelenő újság!) Ezt csinálom most is, csak ugyebár modern felfogásban, online formában. ( Jelenleg is tagja vagyok egy hazai rock webzine-nak).
Kedvenceimet meg sem próbálom felsorolni, két örök kedvenc : Guns ’n ’ Roses és a  Mötley Crüe. Célom itt ezen az oldalon bemutatni a hazai Glam scena-t (leginkább interjúk, riportok formájában), mert igenis voltak/vannak jó zenekarok ebben a stílusban Magyarországon.

(Beut) Lora

Sziasztok!


Ha hiszitek ha nem nagyon sokáig nem szerettem a zenét. Adam Lambert volt az,  aki megszeretett velem. Nagyon sok dolgot megtanított az élettel kapcsolatban, a személyiségem nagy részét neki köszönhetem. Adamben is van egy enyhe glames vonulat. Mikor kezdtem elváln egy kicsit az énekestől belecsöppen a rock bámulatos világába, miatta a glam volt az, amit megszerettem és megkedveltem. Azóta nem "glambert"-nek mondom magam, hanem glammer-nek.
Mikor megismertem Vukot engem is elkapott az amit képvisel. A glamnek a magyarok között is élnie kell!
nem lenne olyan ember, aki ezért harcol a stílus halálra lenne ítélve.
Én szereztem a blogot, én töltöm majd fel a cikkeket, interjúkat, kritikákat stb, a bejegyzés végén pedig mindig megtaláljátok majd, hogy az adott ki írta. A jövőben operatőr vagy rendező szeretnék lenni, amiben nagyon sokat segít az iskolám, ahol megtanítják a filmezés apró kis rejtelmeit. Videoklippeket szeretnék majd csinálni magyar glam bandákkal, ezzel is népszerűsíteni a stílust, hiszen minél többen vagyunk annál jobb, nem igaz?

2014. május 12., hétfő

Sixx

Sziasztok !

Nagyjából négy éve vagyok a rock és metal szerelmese és ez már így is marad, míg a halál el nem választ.
Egy éve vagyok viszont intenzív glam függő és fanatikus Mötley rajongó . A nagy változást az életembe a Mötley Crüe Decade of decadence albuma hozta és a könyvük, a Dirt. Azóta ők a legnagyobb rockbanda számomra és Nikki Sixx is a legnagyobb mester kategóriát erősíti nálam. Talán ő volt rám a legnagyobb hatással . Sőt, biztos !
Mikor megismertem Vukot egyből jóba lettünk és nagyon jól esett, hogy egyből rám gondolt ország hódító terveinek megvalósításában egyik szárnysegédként. Szóval beálltam én is a csatasorba, a szent célért! 
Szóval előre magyar glammerek! Itt az ideje, hogy megismerjenek minket ! 

2014. május 8., csütörtök

Vuk

Sziasztok!

Vuk vagyok, a Magyar Glam Rockerek Közössége alapítója. Jó pár évvel ezelőtt a Heroinnaplók olvasása után szerettem bele a glam stílusba. Elkezdtem ezt az irányzatot követni és azóta is tart a szerelem. A gond akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy itthon egyáltalán nem divat és elég magányosnak éreztem magam. Persze ez nem csoda, hiszen akárhányszor azt mondtam, hogy glamrocker vagyok, csak hülyén néztek rám
az emberek és nem tudták hová tenni. Ezért úgy döntöttem, hogy kerül amibe kerül, összefogom a Magyarországon élő Glammereket egy nagy közösséggé és kiharcolom, hogy kis hazánkban is elég figyelmet kapjanak a glam zenekarok és követőik. 
Őszintén? Ez az életem célja. Így az oldal mellett egy rádióműsort is vezetek, a Rockvilág Online Rockrádiónál, Glamblokk címen. Ez minden szombaton hattól nyolcig hallható. 
Természetesen nem egyedül harcolok a nemes ügyért, ebben segítségemre van még jó pár ember, akik szintén be fognak mutatkozni.