Sizzle Starr és Kelly Rnr interjú

Vuk: Sziasztok! Először meséljetek magatokról egy kicsit! Honnét jöttetek?

Sizzle Starr: Budapesten zenélünk két éve, egy sajátszámos formációban. Fél éve bekerültünk a Reckless Roses nevű Gn'R tribute zenekarba, ahonnan ki kellett lépnünk.

Vuk: Mikor ismertétek meg a rock and roll stílust? Hogyan?

Sizzle Starr: Gyerekkorunkban, kaptunk egy magnót karácsonyra és hozzá lemezeket (Led Zeppelin, Jimi Hendrix stb).

Kelly Rnr: 16 voltam, amikor az MTV leadta a Guns Sweet Child videót. Miután összeszedtem az államat soha többé nem hallgattam semmit csak Rock n Rollt.

Vuk: Később mennyire kedveltétek meg a glam metált? Melyik volt az első glam banda, amit igazán szeretettek?

Sizzle Starr: A Mötley Crüe volt az, ami megfogott először. Én jónak tartom, hogy feloszlanak, 94' óta nem dobtak ki egy érdemi lemezt. Mondjuk azelőtt sem sokat, csak gyerek fejjel másnak tűnt, de a 94' a best.

Kelly Rnr: Azt hiszem engem is.

Vuk: Melyikőtök milyen hangszeren játszik, és miért pont azt választotta?

Kelly Rnr: Sizzle dobol, mert segg hülye minden máshoz. Na, jó nem, egész jól gitározik. Na, szóval! Sizzle veri a dobokat, én meg a Lead Guitarist szerepében tombolok, a választás véletlenre sikerült. Elmentünk egy próbára, úgy, hogy azelőtt még csak nem is láttunk hangszert. Elvileg doboltam volna, de jött egy srác, aki szintén azt akart, így nekem maradt a gitár. Így utólag rohadtul örülök, hogy ott volt az a srác.

Sizzle Starr: Én alapból gitáros voltam, csak kirúgtuk a dobost és kellett egy másik.

Vuk: Meséljetek az első bandátokról!

Sizzle Starr: Ez a saját számos az első közös zenekarunk. De előtte volt egy Jackahammer nevű formáció, amivel Gn'R, Mötley, Skid Row, AC/DC dalokat játszottunk. Utána a Crazy Erotixx nevű glam zenekar következett, ami saját számosnak indult, fel is vettünk egy számos demót, de ennyi. A Sok tehetséges zenész miatt vége lett, amit nem bánok! Debrecenben bekerültem a No More Shelter nevű stoner zenekarba, aminek a lemez meg is jelent Amerikában, igaz a lemezen nem játszom de pár dalt együtt írtunk rá. Ezek után Kelly barátom keresett meg a saját számos ötletével, amire hétig nem is válaszoltam, aztán meghallgattam a demókat... két hét múlva pesten próbáltunk együtt.

Kelly Rnr: Tanuló, de annál őszintébb… hát azt hiszem punk volt, Védőoltásnak hívták, jó 8-9 éve. A dalszerző srác az óta összehozta a Helo Zep-et. Volt 1-2 zenekar, Dirty Crime-Rocket Queen (ugyan az a 2), Mon Chérie, de a lényeg hogy valamiféle alkotás - és ez alatt nem a sima zenélésre gondolok - mindkettőnknél ezzel a zenekarral indult el.

Vuk: Meséljetek a Reckless Rosesról!

Kelly Rnr: Jó zenekar volt, legalábbis amíg benne voltam annak tartottam. De lehetett volna sokkal jobb, és ez nem került volna nagy áldozatokba.

Sizzle Starr: Januárban kerültünk be, aztán most távoznunk kellett, amit kicsit bántam, de most már nem bántam meg, hogy így alakult.

Vuk: Miért távoztatok?

Sizzle Starr: A mai napig nem tudjuk az okokat, csak ostobábbnál ostobább kifogásokat kaptunk, de nem bánom, nem szeretem a hakni királyokat....van olyan a zenekarban, aki a zenekar előtt nem is ismerte a Gn'R-t.

Kelly Rnr: Igazából elméletileg feloszlott a zenekar. Mondjuk gyakorlatilag, már amikor ezt hallottuk akkor tudtuk, hogy nem oszlik sehova, legfőképpen nem fel. Lényegében volt pár jó pár rossz élményünk, nyomtunk pár jó koncertet és ennyi.

Sizzle Starr: Persze, de tovább koncerteznek az utódainkkal. Nekem pl elődöm/utódom az ült a helyemre, akit kirúgtak előttem.

Vuk: Ha már konfliktus. Sizzle múltkor reklamált a Sidd interjú miatt. Ez esetleg valami személyes ellentét?

Sizzle Starr: Azért, mert nem tudom, egy ilyen ember mire veri magát, amikor énekelni nem tud. Persze, aki azt hiszi, hogy igen az *****! Saját tapasztalatból tudom, hogy nem érdekli sajnos az embereket, hogy hogyan énekelsz, csak öltözz be Axl-nek. Nem tudom, miért reklámozzák ennyire ezt az embert. Most lehet mondani, hogy csináld jobban! Tudom magamról, hogy nem tudok énekelni, és nem is akarok! Ezért neki sem kellene erőltetni.

Vuk: Ti milyennek látjátok az itthoni glam helyzetét?

Sizzle Starr: Átfordult a ló másik oldalára! A pózrekedés lett divat, nem a zene. Fontosabb a szemfestés meg a tupír, mint a zeneiség. Sajnos az a lényeg, hogy hogyan nézel ki! A másik oldalról meg itthon a glam mindig emó, meg buzis lesz.

Vé

Sziasztok!

Az adminok között, én vagyok a kakukktojás. Hogy miért is? Mert nem vagyok glam. Egy cseppet

sem. Persze, van egy-két zenekar, aminek bejönnek a dalai, de ennyi. Egyszerűen csak belecsöppentem a dologba és, ha már itt vagyok, igyekszem a legjobb tudásom és tapasztalataim szerint segíteni. Admintársaim munkáját, valamint a csoport előremenetelét; - mindezt szépen, csendben, a háttérből. Az általam kedvelt zenekarok: Alice Cooper, Bon Jovi, Gorky Park, Hell n' Diesel.

Rock'n'roll életút - interjú Siddel, készítette: Roxxygang

Mesélj arról kérlek, hogyan milyen módon, mikor ismerkedtél meg a rockzenével. Mik voltak az első igazán kedvenc bandáid? Rögtön a glam/rocknroll stílus fogott meg?

Nos, a zene egész korán jött. Fateromék elbeszélése szerint már a rácsos kiságyban ugráltam, ha bármilyen zene szólt a háttérben, ami elég gyakori dolog volt, mert apám szintén nagy zenebolond volt. Mindig szólt valami muzsika – szerencsére viszonylag jó ízléssel rendelkezett, így az 1-2 éves koromban aktuális slágerek (ABBA, Boney M.) mellett rengeteg country-t is hallgatott (Johnny Cash, Kris Kristofferson, stb.), így szinte nulla perces koromtól kezdve magamba szívtam a dallamokat. Mint mondtam, mindig imádtam a zenét, és miután kezdett kialakulni az ízlésem, már szelektáltam is.

Az első nagy mánia a Queen volt, és ez a mai napig maradt is. Mindent megszereztem a Queen-től, egész napokat tudtam eltölteni a szobámban egy-egy albumukat hallgatva, énekelve a dalaikat. Nyilván kívülről ez másképp lehetett, de nekem a fejemben akkor pont úgy hallatszott, mintha legalább úgy énekelnék, mint a Freddie Mercury… Ez általános suli elején volt, és igazából az első kedvencem (igazán kedvencem) a Queen lett… ami, lássuk be, nem rossz kezdet. Természetesen rengeteg popzenét is szerettem, bírtam a Pet Shop Boys-t, Michael Jackson-t… ezek egyébként rendkívül jó produkciók voltak, Jacko éneklés szempontjából mai napig az abszolút felső szint.

A hajbanda korszakban még kicsi voltam, asszem’ kb. úgy 9-10 voltam, mikor kijött az Appetite, és elsőre nem tetszett… és pont ez a helyzet, hogy ha őszinte akarok lenni, lekéstem a hajbanda korszakot, mert az akkori felsősök már bírták a GN’R-t, meg a Metallica-t (amit később én is mániákusan szeretni kezdtem), de nekem ez akkor nem mondott semmit… most komolyan, mit mond az Every Rose Has Its Thorn egy 12

éves kissrácnak? Semmit… ellenben a Europe-tól a Final Countdown-t imádtam, semmi mást sem hallgattam egy évig, csak azt a lemezt oda-vissza… Igen, akkor voltam 10 körül.

Később ráálltam a Metallica, Anthrax, Faith No More, Sepultura vonalra, és metálfej lettem tinédzser koromra, ekkor kezdtem gitározni, és oda-vissza tanultam a Metallica-dalokat. Az úgynevezett hajbandákon mindig röhögtem, legalábbis akkor… mert később azért rájöttem, hogy nem a kinézetük alapján kell megítélni ezeket a zenészeket, és hirtelen nagyon beütött nekem a Skid Row, majd a GN’R gimiben. Sebastian Bach miatt lettem végül énekes. Tele voltam poszterekkel… az összes haverom cikizett, hogy ki ez a csaj a falamon. Én pedig mondtam, hogy történetesen a világ legjobb énekese, és hogy én is így fogom tolni egyszer.

Aztán a Guns… teljesen megőrültem az Illusion albumokért. Az a zeneiség, az az image… Axl Rose szövegei rettenetesen sokat jelentettek nekem. A csávó hangja… az a sokszínűség, az a tónus számomra mindent megváltoztatott. Éjszakákon át tudtam nézni a koncertvideókat, a klipeket… De akkor már nem volt divatos – és ez nekem nagyon fontos volt. Végülis ki a f.sz akarja azokat a bandákat hallgatni, amiket az összes többi, béna osztálytársa? Nem? Na, és ez már a Nirvana-korszak volt, mert én akkor voltam 14-15, és az teljesen nem tetszett, mert akkor meg az lett divat… Később azt is megszerettem, de nálam ez alapszabály volt: soha nem hallgatni/tenni semmit, ami épp’ divatos!:)

Steel Panther: All You Can Eat kritika

Írta: Sixx

Tudom, tudom …mért pont ezzel a lemezzel kell kezdenem amatőr kritikusi pályámat? A válasz egyszerű. Két magyarázatom is van: az egyik, hogy nagy kedvencem ez a zenekar, a másik meg az, hogy ez az egyik legfrissebb anyag a glam színtéren .

Ez a lemez feladta a leckét …

Kezdjük: Az első szám a Pussywhipped némi Metallicás introval kezdi az albumot, majd elindul az a tekerés amit ettől a zenekartól megszoktunk. Majd az első klip nóta a Party like tomorrow is the end of the world követi. Majd a Gloryhole, ami szintén klip nóta. A lemez eddig bulis, pörgős, laza és persze kellően perverz. Pontosan azok az elemek alkotják, ami Steel Panther lényegi részét adják (mármint zenét tekintve). Majd a Bukkake Tearsnél átmegy dallamos hard rockba, ami talán annyira nem is szokatlan, viszont meglepő. A Gangban at the old folks home feszes tempója és lazasága ellenére is marad a hard rock. Innentől ez dominál, heavy metalos díszítésekkel. Észrevehető egyébkén  ,hogy Satchel sokkal szabadabbra engedi a gitár témáinak a pórázát, ami miatt a lemez nem zúz viszont húz, elég rendesen. Az egyik legnagyobb kedvencem a lemezről a B.V.S és Isten látja lelkem, nekem a Born to be wild ugrott be. De ezt nem rovom fel mert nem hiba, csupán észrevétel. Szerintem ez a szám a lemez csúcspontja, ez sem tipikus heavy metal szám, de laza pörgős és bulis, le sem tagadhatná a Steel Panther. Itt Satchel kiváló gitár játéka, főleg a szólóra gondolok itt. Majd már csak három tétel maradt hátra amik viszont tényleg nem nagyon fogják meg az ember fantáziáját. A You ’re beautiful, az If i was the king és a She ’s on the rag. Utóbbi az egyik legjobb nóta arra, hogy  lezárja ezt a lemezt, bár én a The Burden  of being wonderful-t jobban el tudtam volna képzelni.

És most jöhet az értékelés.

Ez a lemez jó. A Steel Panther most hard rockosra vette a formát, bár  heavy metalt  ígértek. Vannak rajta király számok, de sajnos nem annyi mint eddig . Volt aki az oldalon azt írta, hogy  nem fogták meg a számok és, hogy a Gloryhole-al kissé elvették a sulykot. Igazat kell neki is adni. Az album ha szabad mondanom amolyan kísérletezősre sikerült. Dallamosabbra, lazábbra. Most nem a zúzásé volt a főszerep hanem a lazaságé és a laza gitár témáké. Ez nem baj, sőt! Csak most van egy csapat rajongó, aki nem nagyon tudja ezt a lemezt hova tenni. Bátran kijelentem, hogy ez a csapat első megosztó albuma. Újítani próbáltak a zenéjükön és ha annyira nem is látszik, akkor javaslom, hogy hallgasd meg The Burden of being wonderful-t, mert a lemez igazi szándéka szerintem abban látszik igazán. Vissza kell térnünk viszont arra, hogy túlzásba estek  a videoklippekel és a szövegek néhány részével. Ami egy fanthernek nem nagy csalódás, hiszen tudja, hogy mit várjon ettől a bandától. De félő viszont, hog  ez lehet majd a banda gyenge pontja. A ”túlzások”. Mert eddig a lemezig, sőt még ezen a lemezen is megvan az a bizonyos egyensúly, ami elválasztja a ”komoly zenélést” a bohóckodástól .Magyarán szólva nem lenne túl jó, ha klipek - úgymond -mondanivalója és a szövegek a zene rovására mennének. Én ezt a lemezt is megfogom kedvelni, ha nem azért mert zúz, akkor majd másért.

Elnézést kérek minden olvasótól ha összevisszaságnak tűnnek a gondolataim. Remélem majd belejövök hamar és ennél sokkal talpra esettebb véleményeket kaptok. De addig is remélem, hogy ez sem teljesen hülyeség szerintetek . 

Long live Rock and Roll! Long live Steel fuckin’ Panther! 

10/7

Roxxygang

Sziasztok!

Általános sulis koromtól fogva rock fanatikus vagyok, különösen a Glam/Sleaze számomra „A StíluS”. Anno voltam bandában, szerveztem bulikat, készítettem fanzine-t. (Később érkezőknek: ez egy nyomtatott formátumú ,rendszeresen megjelenő újság!) Ezt csinálom most is, csak ugyebár modern felfogásban, online formában. ( Jelenleg is tagja vagyok egy hazai rock webzine-nak).

Kedvenceimet meg sem próbálom felsorolni, két örök kedvenc : Guns ’n ’ Roses és a  Mötley Crüe. Célom itt ezen az oldalon bemutatni a hazai Glam scena-t (leginkább interjúk, riportok formájában), mert igenis voltak/vannak jó zenekarok ebben a stílusban Magyarországon.

(Beut) Lora

Sziasztok!

Ha hiszitek ha nem nagyon sokáig nem szerettem a zenét. Adam Lambert volt az,  aki megszeretett velem. Nagyon sok dolgot megtanított az élettel kapcsolatban, a személyiségem nagy részét neki köszönhetem. Adamben is van egy enyhe glames vonulat. Mikor kezdtem elváln egy kicsit az énekestől belecsöppen a rock bámulatos világába, miatta a glam volt az, amit megszerettem és megkedveltem. Azóta nem "glambert"-nek mondom magam, hanem glammer-nek.

Mikor megismertem Vukot engem is elkapott az amit képvisel. A glamnek a magyarok között is élnie kell!

nem lenne olyan ember, aki ezért harcol a stílus halálra lenne ítélve.

Én szereztem a blogot, én töltöm majd fel a cikkeket, interjúkat, kritikákat stb, a bejegyzés végén pedig mindig megtaláljátok majd, hogy az adott ki írta. A jövőben operatőr vagy rendező szeretnék lenni, amiben nagyon sokat segít az iskolám, ahol megtanítják a filmezés apró kis rejtelmeit. Videoklippeket szeretnék majd csinálni magyar glam bandákkal, ezzel is népszerűsíteni a stílust, hiszen minél többen vagyunk annál jobb, nem igaz?

Sixx

Sziasztok !

Nagyjából négy éve vagyok a rock és metal szerelmese és ez már így is marad, míg a halál el nem választ.

Egy éve vagyok viszont intenzív glam függő és fanatikus Mötley rajongó . A nagy változást az életembe a Mötley Crüe Decade of decadence albuma hozta és a könyvük, a Dirt. Azóta ők a legnagyobb rockbanda számomra és Nikki Sixx is a legnagyobb mester kategóriát erősíti nálam. Talán ő volt rám a legnagyobb hatással . Sőt, biztos !

Mikor megismertem Vukot egyből jóba lettünk és nagyon jól esett, hogy egyből rám gondolt ország hódító terveinek megvalósításában egyik szárnysegédként. Szóval beálltam én is a csatasorba, a szent célért! 

Szóval előre magyar glammerek! Itt az ideje, hogy megismerjenek minket ! 

Vuk

Sziasztok!

Vuk vagyok, a Magyar Glam Rockerek Közössége alapítója. Jó pár évvel ezelőtt a Heroinnaplók olvasása után szerettem bele a glam stílusba. Elkezdtem ezt az irányzatot követni és azóta is tart a szerelem. A gond akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy itthon egyáltalán nem divat és elég magányosnak éreztem magam. Persze ez nem csoda, hiszen akárhányszor azt mondtam, hogy glamrocker vagyok, csak hülyén néztek rám
az emberek és nem tudták hová tenni. Ezért úgy döntöttem, hogy kerül amibe kerül, összefogom a Magyarországon élő Glammereket egy nagy közösséggé és kiharcolom, hogy kis hazánkban is elég figyelmet kapjanak a glam zenekarok és követőik. 

Őszintén? Ez az életem célja. Így az oldal mellett egy rádióműsort is vezetek, a Rockvilág Online Rockrádiónál, Glamblokk címen. Ez minden szombaton hattól nyolcig hallható. 

Természetesen nem egyedül harcolok a nemes ügyért, ebben segítségemre van még jó pár ember, akik szintén be fognak mutatkozni.